Azt gondolom, mindig ezt szerettem volna csinálni. Szeretem megkeresni az utat és a kulcsot ahhoz, hogy valamit a másik megértsen, jobban menjen, szeresse, amit csinál, mind a szakmában, mind a személyiségében, de ez persze nélkületek nem megy! Sokszor kihívás a személyiségetek, a kérdéseitek, a szakmai frusztrációtok, amiben módszertani segítség kell,de ez engem is inspirál, és azt hiszem elmondhatom, hogy rendkívül színes, érdekes emberekkel találkozom, az élet minden területéről, akiktől én is sokat tanulhatok.

Felnőtt oktatás: Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt érzi, kell valami új az életébe, az eddig megszokott mellett, vagy szeretné kipróbálni magát máshol, esetleg belekóstolni egy másik szakterületbe… Én nagyon becsülöm ezt a felfedező kedvet, hozzáállást, kíváncsiságot, én magam is olyan ember vagyok, aki felnőtt fejjel kezdett el nyelvet tanulni, új sportokat elsajátítani, világot látni.

Ezek nagyon jó hatással vannak arra, hogy az embert kicsit kimozdítsák az eddig megszokott életéből, újabb kihívások elé állítsanak, újabb dolgokat tanuljunk magunkról, kitartásunkról, türelmünkről, odafigyelésünkről, személyiségünkről, problémamegoldó képességeinkről.

Amit felnőttként talán nehezebben kezelünk, hogy valamit „még mindig” nem tudunk, vagy most kezdjük tanulni… kérlek, hogy ne érezzétek rosszul magatokat emiatt, eleve becsülendő, hogy valami újra nyitottak vagytok és megpróbáltok valamit, ami szokatlan lesz,de az ember akkor él, ha mindig tanul valami újat, szélesebb látóköre és izgalmasabb élete lesz és talán másba is könnyebben belevág az újabb ismeretlenbe.

A gyakorlás módszertan ugyanaz, mint a gyerekeknél, talán a 10 új használata kicsit nehezebb lesz, ha sosem használtad őket ilyen célokra.

Gyerek oktatás: a gyerekek motorikus képességeik talán még frissebbek, mint a felnőtteké, talán ösztönösebben tanulnak, de ne hidd, hogy gyerekként minden könnyebb… nekik is ugyanolyan frusztráló a gyakorlás, ők is tanulják, mit hogyan érnek el…

Kisebbeket (óvodások, elsősök) az Eperhajó című könyvből tanítok. Ebben a könyvben a 7 hang egy jelhez és egy színhez van kötve, a gyerekek ezeket a jeleket és színeket olvassák.(pl G=gomba). Csináltam a könyvhöz egy kirakható jel-korongrendszert, amit a zongorára, illetve a vonalrendszerbe lehet rakni. Meglepő volt számomra, hogy óvodások akár 45 percet is eltöltenek a hangszertanulással, gyakran úgy, hogy közbe se kell szólnom… önmagukban a jelek alapján lejátsszák a dallamot, lapozgatnak a kottában és keresik a következőt. 🙂 Nagyon megkönnyítette az ilyen korú gyerekekkel való foglalkozást, akiknek még a kottaolvasás száraz és unalmas feladat, az egyéb módszerek tanítása pedig kifejezetten még nehéz. És érdekes, de 1-2 hónap után ők is játszanak 2 kézzel :-)!!!